Alig egy éve terjedt el a szenzációs hír a világhálón, hogy a dél-törökországi Antalya tartomány Demre (korábban Myra vagy Müra) nevű településén megtalálták a néhai, görög származású ókeresztény püspök, a Mikulás figuráját ihlető Szent Miklós (Patara, 270. március 15. – Myra, 343. december 6.) eredeti temetkezési helyét. 1680 esztendeje hunyt el Myrai Szent Miklós.

A különleges síremléket a helyi Szent Miklós-templomban tárták fel. A tiszteletreméltó, kegyes életű főpap szarkofágja egy Jézus Krisztust ábrázoló freskó (a Messiás a Bibliát tartja a bal kezében, jobb kezével pedig az áldás jelét adja) tövében rejtezett, ahol a kutató régészcsapat rábukkant a törökországi templom eredeti alapjaira és egy 4. századi mozaikpadlóra is. Tudniillik a jelenlegi Szent Miklós-templom előtt is volt egy templom, melyet évszázadokkal ezelőtt az emelkedő tengerszint eltemetett, ezért később, 520-ban egy másikat építettek a helyére, így sokáig ismeretlen volt a tény, hogy a látható templom alatt egy másik is található.

A Római Birodalom fénykora idején a kisázsiai Myra ókeresztény püspökének életében és halálában is számos csodát tulajdonítottak a korabeliek. Ezért jóval az elhunytát követően II. Theodosius (401–450) bizánci császár elrendelte egy, a tiszteletére szentelendő templom felépítését ott, ahol a főpásztor valaha szolgált. Akkor a szegényeket és a rászorulókat istápoló episcopus földi maradványait exhumálták és újratemették. Békében nyugodott mindaddig, amíg török támadás fel nem dúlta a sírját. Keresztesek szabadították fel Myra városát; a Krisztus utáni 11. században a dél-olaszországi Bariban található San Nicola-bazilikába vitték maradványait. Aztán kis idő múlva ismét elmozdították ereklyéinek nagy részét. Velencei tengerészek a „lagúnák városában”, a San Nicolò al Lido kolostor bazilikájában helyezték el azokat. Szakavatott tudósok éppen kerek 70 évvel ezelőtt, 1953-ban vizsgálták meg tüzetesebben Bariból és Velencéből származó csonttöredékeit, megbizonyosodva hitelességükről, vagyishogy azok egyazon személytől származnak.

Myrai Szent Miklós püspök időszámításunk szerint 270 és 343 között élt, és elsősorban adakozási szokásai tették széles körben ismertté. Nagylelkűségéről történetek maradtak fenn, később ezek miatt avatták szentté, és ezek alapozták meg az embercsemetéket megajándékozó Mikulás bácsi karakterét szerte a nagyvilágban. Ma is fülemben cseng az anno óvodás- valamint kisiskolásként esztendőről-esztendőre, december 6-a tájékán énekelt kis versike dallama: „Miklós püspök egykor régen / Segített a szegény népen, / Őt dicsérte koldus, árva, / Emlékezzünk jóságára. / Ajándékos, kedves szentünk, / Példaképpen jár előttünk, / Emlékére adnak nékem / Sok jót, amit kíván szívem.” Mihozzánk mindig püspöksüveges ajándékosztó érkezett az iskolába – a pápai Szent István Római Katolikus Általános Iskolába –, s engem a szüleim illetve a nagyszüleim mindig egy-egy ilyen csokimikulással is megleptek.

(Installáció, fotó-forrás: Kerecsényi Zoltán.)

Ám gyermekkoromban legelőször a Pápa közeli Alsóiszkáz – ha minden igaz, idén 350 esztendős – piciny római katolikus templomának szép, színes főoltárképéről vetült szemeim elé Szent Miklós alakja. Többek között ő a gyermekek, a diákok, a tengerészek, a halászok és általában minden nehéz körülmények között élő emberek védőszentje. (Görögország és Oroszország patrónusaként is számon tartják; a keleti egyházak máig legtiszteltebb szentje.)

Ahogy már említettem, számos csoda fűződött hozzá. Ezekből az alsóiszkázi Szent Miklós-templomocska több száz éves olajfestményén fölfedeztem például azt, amikor a szent lecsillapított egy tengeri vihart (zarándokútján, Jeruzsálem felé tette, amikor hajója hatalmas orkánba került, s már-már úgy látszott, hogy elsüllyed, imájára a tenger elcsitult, a víz tükörsima lett; egy hajós ugyanakkor a vízbe esett, mire társai kihúzták, megfulladt, csakhogy Miklós felélesztette), továbbá azon három leányzónak az alakját, akiket megmentett a prostitúcióra kényszerítéstől. Legendája szerint Miklós püspök az ablakon át aranyrögöket dobott be egy elszegényedett nemesember három lánya számára, hogy becsületesen férjhez mehessenek. A festményen Miklós jobb kezében láthatók az erre utaló attribútumok, egy evangéliumos könyvön lévő három aranyrög vagy aranygolyó. A szentéletű férfiú később is sokszor segített, akinek csak tudott. Ő maga szegényesen, szűkölködve élt, de másokkal mindig bőkezű volt. Különösen a gyermekeket szerette, úton-útfélen megajándékozta őket.

Az alsóiszkázi Szent Miklós-templom főoltárképe. (Kép-forrás: Kerecsényi Zoltán fotója.)

De előttem van a művein keresztül is a mély lelki átéléséről, szociális érzékenységéről tanúskodó, világhírű, ukrán származású piktor, Ilja Jefimovics Repin (1844–1930) „Myrai Szent Miklós megment három ártatlant a haláltól” című, kis híján 135 éves alkotása, annak igencsak megrendítő jelenetének püspökalakja is.

Ilja Jefimovics Repin: Myrai Szent Miklós megment három ártatlant a haláltól.
(Kép-forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Miklós)

Noha a karácsony Jézus Krisztus születésének emlékünnepe (december 25.), Szent Miklós napja pedig december 6-ra esik, számos országban nem saját ünnepén, hanem karácsonykor érkezik, hogy meglepje a gyermekeket. Ennek hátterében pedig nem pusztán a vallás áll. A 24.hu újságírója, Lugosi Péter Miért a Mikulás hozza a karácsonyi ajándékot Amerikában? című, remek összeállításából szeretném megosztani az alábbi érdekességeket:

„Karakteréből a keresztény világ különböző régióiban, akár a pogány hagyományokat is felhasználva, eltérő, mégis sok szempontból hasonló téli ajándékozó alakok fejlődtek ki. Többek között az amerikai Santa Claus, a finn Joulupukki, a magyar Mikulás és a Télapó, a francia Père Noël, az angol Father Christmas vagy a német Weihnachtsmann, de még az orosz Gyed Maróz is nagyon sokban emlékeztet ezekre a figurákra. Egyes ortodox közösségekben a mesebeli alakot inkább a szintén 4. századi Nagy Szent Vazulhoz kötik. Bizonyos helyeken alakja a pogány mitológiai figurákkal is egybeolvadt, egyes feltételezések alapján néhány későbbi vonását például Odintól, a skandináv és germán istentől örökölte.

Több évszázadon át, a 16. századig Szent Miklós december 6-a körül érkezett, a reformáció kezdetével ugyanakkor sok közösségből kiszorultak a szentkultuszok. Mivel a gyermekek ajándékozásáról nem akartak lemondani, kialakult a Jézuska alakja, az ajándékozást pedig karácsonyra tették át. A Jézuska ugyanakkor a 19. századi német katolikus területeken is népszerű lett, és még Latin-Amerikában is megjelent. Az új ajándékozó ellenére megmaradtak bizonyos Szent Miklós-szerű segítők, akik sok esetben kifejezetten rémisztőek voltak, és megbüntették a rossz gyerekeket. A 18. század második felére a Mikulás holland verziója, a Sinterklaas a betelepülők révén az Amerikai Egyesült Államokba (USA-ba) is eljutott. A ma ismert kedves, pirosas ruhát viselő apóka alakja itt, a 19. század elején kezdett el kifejlődni.

A karácsony a távoli múltban egészen más volt, mint napjainkban. Noha Európában is élt már az ajándékozás hagyománya, a szokás messze nem volt olyan markáns, mint manapság. A nagy, karácsonyi ajándékozás és az ahhoz köthető vásárlási láz igazán csak a 19. század első felében, az USA-ban kezdett el kibontakozni. Itt a Santa Claus, azaz a Sinterklaas újabb változata az irodalom hatására a békés ünnep szimbólumává alakult, majd szép lassan meglátták benne a marketingfogást. Ekkorra a Szent Miklóshoz köthető téli ajándékozó figurák már sok helyen nem az eredeti, december 6-i ünnephez, hanem a karácsonyhoz kötődtek. A Santa Claus mai formáját az 1800-as évek végén nyerte el, főként Thomas Nast amerikai karikaturista révén. A pirosba öltözött, vidám, kövérkés, nagyapószerű alak aztán »visszavándorolt« Európába, és számos térségben fokozatosan átvette a középkori eredetű, sok esetben még félelmetes ajándékozók szerepét. A világhírű alak terjedéséhez persze nagyban hozzájárultak az olyan vállalatok is, amelyek reklámcéllal használták fel a figurát. Ezek közül alighanem a legismertebb a Coca-Cola...”

Tészabó Júlia kortárs művészettörténészünk Nagy karácsonyi képeskönyvéből idézem a következőket:

„Amikor a keresztény vallás és az egyház a karácsonyt egyre inkább családi ünneppé és a gyermekek ünnepévé tette, legáltalánosabb szokássá a családtagok és a gyermekek megajándékozása vált. Az ajándékozás oka és eredete a karácsonyi ünnep örömteli jellegében kereshető. Általánosan elterjedt hiedelem volt, hogy az ajándékot földöntúli lény hozza… Az ajándékhozó földöntúli lények népes táborából nálunk mára szinte csak a Mikulás vagy rokona, a Télapó, a Jézuska és az angyal maradt meg. Még a népszokásokban szereplő érdekes lények, például az erdélyi Aranyos Csitkó sem maradt fenn. Sok családnál azonban nemigen emlegetnek ajándékhozókat. Régi szokás szerint a szülők és gyermekek, rokonok és barátok megajándékozzák egymást. Az ajándékozás ősi hagyománya ünnepélyesebbé, örömtelibbé varázsolja a karácsonyt…”

Végül még egy érdekesség. Nemrégiben néhány liverpooli kutató az Egyesült Királyságbeli John Moores Egyetemről bemutatta az eddigi legrealisztikusabb arcrekonstrukciót Szent Miklósról. A történelmi feljegyzéseket, a szent csontjait felhasználva-megvizsgálva egy valós, háromdimenziós portrét készítettek. A képen jól látszik – a megmaradt forrásoknak megfelelően –, hogy az egyházi méltóság orra el volt törve, s nem megfelelő módon gyógyult be, ami karakán arckifejezést adott neki. Hosszú, hófehér szakálla volt, amit csakugyan alátámasztottak a történeti források. (Lásd a nyitóképen! – Kép-forrás: https://mente.hu/igy-nezhetett-ki-szent-miklos-puspok/)

Nálunk – szláv hatásra – Mikulásnak becézik az ajándékozásban megszemélyesített valamikori püspököt. Az idei december 6-án halálának 1680. évfordulójáról kell, hogy megemlékezzünk. Azt jegyezték fel róla, hogy amikor idősen, elgyengülten – életének hetvenharmadik évében – végnapjait közeledni érezte, állítólag egy angyal segítségével tudott betegsége fájdalmai felett uralkodni; lelkét Teremtőjének ajánlva szenderült a halálba.

(A kép-illusztráció forrása: https://everydaymommyday.com/sint-nicolaas)

Az 540 éve világra jött protestáns reformátor, Luther Márton (1483–1546) ekképp fogalmazott: „Az az igazi előkészület a halálra, ha tudjuk, hogy a halált, a bűnt, a poklot, a Sátánt legyőzte és megsemmisítette a megfeszített Krisztus. Minél erősebb a hit, annál gyengébb a halál, s minél gyengébb a hit, annál nehezebb és keservesebb a halál. Nem hasonló a halál az éjszakai alváshoz? Mert amint az alvástól elmúlik a gyengeség, és az élet lelke visszatér, úgyhogy az ember reggel friss jókedvvel kel fel, így fogunk mi az utolsó ítéletkor feltámadni, mintha csupán egy éjszakát aludtunk volna, frissek és erősek leszünk.”

Úgy higgyünk tehát az Örökkévaló Istenben, „hogy vágyakozzunk hallgatni és megismerni ígéreteit, amelyek olyanokká válnak számunkra, mint a világosság a sötétségben, mint a Nap az égen: vigaszt, reményt és örömet adnak a nehézségek közepette.”

Szent Miklós püspök is erről tett tanúbizonyságot életszentségével. 1680 esztendeje hunyt el. „Példaképpen jár előttünk. Emlékezzünk jóságára.”!

(Írta és összeállította:
Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta,
a pápai Petőfi Sándor Városbarát Egylet /PVE/
ügyvivője.)

Felhasznált források:

– Gyógyír a halálra. = https://johir.eu/gyogyir-a-halalra/ (Letöltés ideje: 2023. december 4.)
– Itt fedezték fel a Mikulás eredeti temetkezési helyét. = https://www.origo.hu/tudomany/20221020-felfedeztek-a-szent-miklos-eredeti-temetkezesi-helyet.html (Letöltés ideje: 2023. december 4.)
– Kulcsár Ádám – Varga Ilona: Így nézhetett ki Szent Miklós püspök. = https://mente.hu/igy-nezhetett-ki-szent-miklos-puspok/ (Letöltés ideje: 2023. december 4.)
– Kun Zsuzsi: Megtalálták a Mikulás sírját Törökországban. = https://qubit.hu/2022/10/19/megtalaltak-a-mikulas-sirjat-torokorszagban (Letöltés ideje: 2023. december 4.)
– Lugosi Péter: Miért a Mikulás hozza a karácsonyi ajándékot Amerikában? =
https://24.hu/tudomany/2021/12/25/miert-a-mikulas-hozza-a-karacsonyi-ajandekot-amerikaban/ (Letöltés ideje: 2023. december 4.)
– Méhes Mária Viktória: Szent ​Miklós legendája. Agapé Könyvkiadó, Szeged, 2022.
– Steinert Ágota: Karácsony. Helikon Kiadó, Budapest, 1990.
– Szent Miklós. = https://romkat.ro/esemenynaptar/szent-miklos/ (Letöltés ideje: 2023. december 4.)
– Tamás Katalin: Ebben a törökországi városban élt az igazi Mikulás: Szent Miklós püspök lakóhelye ma is gyönyörű. = https://femina.hu/utazas/szent-miklos-varosa/ (Letöltés ideje: 2023. december 4.)
– Tészabó Júlia: Nagy karácsonyi képeskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1994.
– Timár Kriszta: Szent Miklósra emlékezünk karácsony hónapjában. – A gyerekeknek ajándékot hozó öregúr országonként máskor érkezik. = https://www.delmagyar.hu/helyi-kozelet/2019/12/a-gyerekeknek-ajandekot-hozo-oregur-orszagonkent-maskor-erkezik (Letöltés ideje: 2023. december 4.)

Részlet a Pápa közeli, alsóiszkázi Szent Miklós-templom Szent Miklós püspököt ábrázoló oltárképéről. (Kép-forrás: Kerecsényi Zoltán fotója.)