Az alkalom tiszteletére szeptember 23-án, a múzeumkertben megrendezett ünnepségen elsőként Simon Mátyás, az Illyés Gyula Gimnázium tanulója Tanigava Szuntaro Múzeum című versét mondta el Illyés Gyula fordításában.

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt képviselő Deák Ildikó, a Társadalmi Kapcsolatok Főosztályának vezető főtanácsosa köszöntőjében kifejezte gratulációját azért a színvonalas munkáért, amelyet az egyesület végzett és végez azért, hogy bemutassa a kulturális örökséget a helyi társadalomnak. Beszédéből kiderült, a dombóvárihoz hasonló múzeumi összefogást szinte csak külföldön tapasztalt korábban.

Szilágyi Gábor, volt dombóvári diák, az ELTE jelenlegi doktorandusz hallgatója a Somogyi Krisztina által Erky-Nagy Tibor tipográfus egyik könyvének bemutatójára írt bevezetőjét mondta el, amelyben a helytörténeti kötet és a múzeum jelentőségét hangsúlyozza.

Szabó Loránd polgármester a méltató szavak mellett egy friss felfedezésről számolt be. Egy meg nem váltott, egyik ismerőse által a közelmúltban megvásárolt régi dombóvári sírhely feltárásakor egy, eddig Dombóvár történetében ismeretlen nemesi család sarjainak nevével találkoztak a helytörténetet kutatók.

A közönséget ezután Zelcsényi Zsófia és Varga Tünde, az APOK Belvárosi Általános Iskola 8. a osztályos tanulói szórakoztatták egy népdalfüzérrel, majd Dr. Révész László, a 2005-ben elhunyt múzeumalapító, dr. Szőke Sándor tanár úr egykori diákja, a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos főmunkatársa, a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének vezetője emlékezett meg 35 évvel ezelőtti történésekről. Ekkor nyitott meg az akkor még Gőgös Ignác nevét viselő dombóvári gimnázium iskolamúzeuma.

A múzeumot működtető, 1984-ben alapított egyesület elnöki tisztjét három éve betöltő Kocsis Zoltán rövid beszédében valamennyi támogatójuknak megköszönte a segítséget. Majd felolvasta a L. Simon Lászlónak, az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottsága elnökének az alkalomra küldött üdvözlő sorait, melyek így hangzottak: „Tisztelettel és szeretettel köszöntöm a Dombóvári Helytörténeti Múzeum megnyitásának tizedik évfordulóját ünneplőket: az intézmény vezetőségét és munkatársait, valamint az érdeklődő közönséget. Bizonyára elhangzott már a mai nap folyamán, mégis fontosnak tartom idézni a 2005-ben elhunyt dr. Szőke Sándor megjegyzését, aki jelentős szerepet vállalt a gyűjtemény létrehozásában, és akinek nevét a múzeum egyik kiállítóterme őrzi: „Múzeumot létrehozni és megtartani csak közös akarattal lehet!” A Dombóvári Múzeum működése immár egy évtizede példázza e közös akaratot, amely hozzájárul a település kulturális örökségének megőrzéséhez és ezzel a helyi identitás erősítéséhez. Bízom benne, hogy az intézmény még számos hasonló kerek évfordulót ünnepelhet a jövőben; s túl a bizakodáson, országgyűlési képviselőként és a Parlament kulturális bizottságának elnökeként azért dolgozom, hogy a vidéki kulturális intézményrendszernek ne a túlélésért kelljen nap, mint nap küzdenie, hanem végre megkaphassa azt a támogatást és döntéshozói figyelmet, amelyet az általa képviselt, felbecsülhetetlen mértékű közösségmegtartó erő alapján megérdemel.”

A beszédet követően a Nyári Éva szárnyai alatt működő Kapos Táncegyüttes képviseletében három pár adott elő mozgalmas kalotaszegi táncokat, majd azokat a szerény ajándékokat nyújtotta át Kocsis Zoltán elnök és dr. Kriston Vízi József múzeumigazgató önkéntes múzeumpártolóknak, melyekkel a Dombóvári Városszépítő és Városvédő Egyesület segítségüket igyekezett viszonozni.

Elismerésben részesültek a következők: Árok Attila, Balaskó János, Balassa Béla, dr. Balázs-Kovács Sándor, Balogh Gergő, Bank István, Boruzs Katalin, Bernát József (Öcsi), Bocz János, Bódog István, Bordi Anna, Cser József és családja, Cserveni Gábor, Csík Mária, Csízi Julia, a Dombó-Coop Zrt. képviseletében Bodó János Attila, Erky-Nagy Tibor, Élő Lajosné, Dr. Fata Mária, Fenyvesi-Hilbert Henriett, Fodor Ákos, Dr. Gaál Attila, Gábor Sándor, Gelencsér Gyula, Gondi István, Horváth Katalin, Imre Lászlóné, Jakab Zoltánné Margitka, Karászi Imre, Dr. Kedves Gyula, Kertész Tamás, Kiss Gábor, id. Kiss Gyula, Kiss Imre, Kiszler András, Kovacsik Zoltán, Máté László, Müller Ádám, Németh Gabriella, Nyári Éva, Orbán János, Őri Gábor, Őri Nándor, Pallos József Péter, dr. Pappné Farkas Gabriella, Pápai László, Patay Vilmos, Rostás Jenő István, Sebrek Csaba, Sebrek Zsuzsa, Solymosi Franciska, Dr. Szabó Géza, Szabó Loránd, Szentpáli István, Szilágyi Gábor, Dr. Szőke Sándorné, Takács István, Tarr Mihály, Tilinger Sándor, Tóth Ada Eszter, Tóth Attila, Tóth Ferenc, Variházy Zoltán és Varsányiné Bükösdi Márta.

Az ünnepség zárásaként ismét Szilágyi Gábort hallhatta közönség. A volt dombóvári diák az Ima házszentelőkor című ékírásos akkád vers elmondásával kért áldást a múzeumra.

A délután programja a Szepessy-szalonban folytatódott kettő, a dombóvári városszépítők kiadásában a közelmúltban napvilágot látott kötet bemutatójával. A mindkét könyv elé bevezetőt fűző Máté László, nyugalmazott közművelődési felügyelő elsőként az Ismerős művek elfeledett alkotója: Horvay János (Pécs, 1874 – Budapest, 1944) című kötet hátterét mutatta be. Megtudtuk tőle, hogy pécsi származásúként fogalma sem volt arról, hogy a művész volt az alkotója többek között a baranyai megyeszékhely Zsolnay-szobrának. Dr. Kriston Vízi József társszerkesztő és szerző a bevezetőt követően rendkívül érdekfeszítően beszélt a Hopplból előbb Horvaivá, majd végül Horvayvá lett szobrászról és a kötet megjelenéséhez vezető, 2007 óta tartó folyamatról.

Máté László újabb felvezető szavaiból kiderült, hogy a bemutatásra kerülő másik kötet anyaga tulajdonképpen csak egy tanulmánya lett volna egy sokkal bővebb, több szerző tollából származó munkának, amely anyagiak híján sajnos most nem jelenhetett meg. Dr. Szőke Sándorné, az „A Főszolgabírói laktól a Múzeum épületéig (1895-2001-2011)” címet viselő munka szerzője nem győzte hangsúlyozni, hogy a körülmények miatt és a cím ellenére ő a főszolgabíróság és az épület történetét elsősorban a múzeummá alakulásig dolgozta fel. A szerző a település fejlődését végigkövetve beszélt az önálló dombóvári járás megalakulásának körülményeiről, a főszolgabírói lak tervezéséről és kivitelezéséről, majd végigkövette az épület funkcióit a múzeummá válásig. Szavait számos érdekes levéltári ténnyel színesítette az egykori múzeumalapító özvegye.

A jubileumi rendezvény dedikálásokkal, valamint ízletes harapnivalók és finom italok melletti kötetlen beszélgetéssel ért véget a múzeumépület mögötti kertben.

Képgalériánk fotóit Tilinger Sándor készítette.